Most így évtizedek elmúltával visszagondolva a gyermekkoromra, sok mindent másként értékelek.
Vidéken nőttem fel, a két tesóm után jóval később csöppentem a családba. Édesapám mindenki ismerte a környéken, neves kőműves mester volt. Édesanyám háztartásbeli. Akkor még az iparos feleségek munkája volt a gyermeknevelés, a ház körüli tennivalók a háttér biztosítása minden szinten, hogy a családfő dolgozni tudjon. Meg is kaptunk minden jót, klassz gyermekkorunk volt…DE
Volt egy gyermekkori álmom: Arra kértem apukám, igazi, kicsi babaházat építsen nekem, ahol játszani tudok. Háát ez akkor nem jött össze. Azt ígérte kicsit nem kapok, majd ha nagy leszek épít nekem igazi házat. Teltek, múltak az évek, ő beváltotta az ígéretét, kettő házat is épített nekem, de ettől még a gyermekkori álmom nem teljesült, egészen mostanáig vártam rá))
Az első házasságom válással végződött és mégegyszer igent mondtam. Most ebben a kacsolatban nyílt lehetőség arra, hogy a családi házunk udvarán a diófa árnyékában megépüljön a Kuckó. Hálás vagyok a férjemnek, hogy vette a lapot, és némi családi segítséggel végig vitte a folyamatot. Onnantól, hogy eldöntöttük, minden összerendeződött: A régi családi ház gerendái kínálták magukat, az ötletek megvalósultak, hinta, mászókötél, asztal és padok készültek, csoda klassz színfoltja lett a kertnek. Imádok ott éjszakázni és figyelni az éjszakai zajokat, kicselezve szúnyoghálóval a rovarokat. A magaslesből 2 méterre rálátok a cinkeodúkra. Mivel sok időt töltöttünk ott el, megszokták a jelenlétünk és bátran figyelhettük a madarak szokásait. Láttuk milyen szorgalmasan etetik a fiókákat a szülők, hogyan lubickolnak és tisztálkodnak az itatóban. Imádom a kert hangulatát, És hogy mit teremt egy gyermekkori álom? Igaz eltelt pár tíz év, és ez csak egy sztori a sok közül, ami puzzle formában most került a helyére. Hálás vagyok és köszönöm mindenkinek akinek része volt benne